34.

Lotti szeme tágra nyílt és könnyek folytak végig az arcán. A többiek is eléggé meglepődtek. Én csak fel álltam és már indultam volna fel egy fára aludni de egy kéz elkapta a csuklóm vissza húzott és egy másik pedig pofon akart verni de az arcom előtt megfogtam a kezet. Előttem Lotti állt a sírástól piros és feldagadt szemekkel.

- Ígérd meg hogy soha nem fogunk egymásnak támadni! - mondta halkan remegő hanggal.

- Nem ígérek meg olyat amit nem biztos hogy be tudok tartani - válaszoltam egyszerűen és elengedtem a kezét. Ő előre dőlt és megölelt. Meglepődtem de én is megöleltem és a fülébe súgtam:

- Te viszont ígérj meg valamit! 

- Mit? - válaszolta halkan úgy hogy csak én halljam

- Ha oda kerülünk hogy harcolnunk kell ne kímélj. Minden erőddel harcolj ellenem! Tudni akarom hogy nem hagyod majd magad és ha majd ott állsz felettem merd meghúzni a ravaszt. 

- Ígérem hogy ha ott állunk. Megmerlek majd ölni. 

- Jó éjt - mondtam és elengedtem. Fel ugrottam egy fára elhelyezkedtem és el aludtam. Majd fel is keltem egy hangra ami a nevemen szólítgatott. Kinyitottam a szemem és Lottit pillantottam meg aki egy közeli ágon ült és engem nézett. 

- Mit akarsz? Ha nem látod aludnék! - szóltam morcosan

- Te félsz a haláltól vagy a fájdalomtól? - kérdezte a nővérem miközben a holdat nézte úgy téve mintha nem hallotta volna az előbbi beszólásom. Fel ültem és úgy válaszoltam. 

- Nem.

- Miért? 

- Az emberek félnek haláltól pedig az amikor egy szerettüket vesztik el sokkal jobban fáj bármilyen halálnál. Vagyis igazából azt se tudják hogy fáj-e a halál mégis rettegnek tőle. Pedig azt hogy milyen a halál csak az tudja aki már halott. A holtak viszont nem beszélnek. Miért érdekel?

- Csak kérdeztem.

- És miért nem alszol? Késő van reggel pedig korán kelünk. 

- Nem tudtam aludni.

- Akarsz róla beszélni? 

- Nem megoldom egyedül. Aludj csak. 

- Oké. Majd te is aludj.

- Rendben. 

Vissza aludtam reggel pedig egy hatalmas sikításra ébredtem. Fel ugrottam és körbe néztem hogy mi történt.Csak azt láttam hogy Thieda ruhája ég és ő pedig körbe körbe rohangál. Le ugrottam az ágról és a többiekhez fordultam.

- Itt meg mi történt?? - kérdeztem idegesen

- Luise! Csinálj már valamit! Elfog égni a ruhám! Fiuk forduljatok már el! - sikoltott Thieda az őt bámuló Kajára és Satanra. 

- Moon oltsd el! - néztem a noa barátnőmre

- Muszáj? - kérdezte szomorúan.

- IGEN! - kiabáltam rá

- Jó - Moon egy hanyag mozdulattal kiszívta egy fűcsomó vizét és Thieára dobta. Aki csuron víz lett. 

- Gyere Thieda - elmentem Thiedával egy bokor mögé. Thieda le vette a ruháját majd át változott amíg megvarrom neki. 

- Már csak tű kéne meg cérna - gondolkodtam el mikor vissza mentünk a többiekhez 

- Tűt tudok csinálni de cérnát nem - mondta Hana és felvett a földről egy darab földet majd tűt készített belőle.

- Nincs valamilyen piac a közelben? - kérdezte Satan

- Nem tudom - válaszoltam és elő vettem a térképet. Volt egy kicsi kereskedelmi falu a közelben úgyhogy oda mentünk. Csak hát volt egy kis probléma:  

- Nem vagyok rá hajlandó! - futkosott előlem Thieda. Egy Hana által készített nyakörvvel és pórázzal a kezemben rohantam utána. 

 - Kérlek! Tedd meg a csapatért! - könyörögtem lihegve

- Nem! Nem! Nem! 

- Thieda! Ül! - kiáltotta Luna. A farkas hirtelen le ült 

- Én rá ugrottam és a nyakára raktam a kutya szerszámot. 

- Mocskos macska! - morogta Thieda 

- Jó jó nyugi! Csak induljunk már el! - nézett körbe Kaja 

A kereskedelmi városba érve tágra nyílt a szemünk. Mindenhol megkötözött emberek és katonák aki a gyerekeket gyűjtötték össze. 

- Hát ez király! Még vásárolni se tudunk nyugodtan? - sóhajtozott Moon.

- Thieda ölj! - mondtam és elengedtem a farkast aki befutott és egyből leharapta egy katona fejét. Mi is követtük és harcoltunk.