32.

Hallottam a többiek egyre hangosodó lépteit majd hirtelen megálltak mögöttem. Egyedül egy hang sétált tovább nyugodtan. Mikor el haladt mellettem láttam a fekete haj zuhatagot. Cherri volt az és meg se állt csak Marionettől néhány centire. A férfi szemébe nézett és ezt mondta:

- Nem tudtam hogy olyan férgeket is be engednek ide mint te! - gonosz mosoly jelent meg a lány arcán ami gyorsan le is lett róla törölve 

- Pimasz vagy az erődhöz képest! Azt hittem hogy legalább egy kicsi tiszteletet is neveld beléd az a fiú! - vigyorgott ravaszul Marionett

- Te utolsó kis féreg! - Cherri egy kést húzott elő és egyenesen a férfinak támadt aki egyszerűen csak el tűnt majd néhány méterrel arrébb jelent meg. 

- Most erre nincs időm. Nem ezért jöttem. hanem érte! - mutatott rám Marionett

- Mit akarsz tőlem? - kérdeztem a szemébe nézve. 

- Soha többet nem látsz ha most oda adod az első tincsed! - sétált hozzám egyre közelebb és már nyújtotta a kezét a hajam felé de valahonnan a ruhámból fogalmam sincs honnan de egy kardot húztam elő

 

és reflexből le vágtam Marionett kezét ami halkan a földre hullott majd porrá vált.

- Most miattad varrhatok egy újat! - mondta mosolyogva - Nos akkor ezt azt hiszem nemnek vehetem. De ne feledd Luise! Szereztél egy ellenfelet! - majd ködé vált. Én csak döbbenten álltam és nem volt mit tennem. Sokkot kaptam. Képtelen voltam mozogni. Csak Cherri hangjára kaptam fel a fejem.

- Luise! Mennünk kéne! Vagy azt akarod hogy megtaláljanak minket?? - kiabálta az arcomba a fekete hajú lány.

- Bocsi! Induljunk! - feleltem és tovább rohantunk. 

A temetőben találkoztunk a többiekkel. Akik már ott vártak ránk. Mikor oda értünk én vissza változtam majd le ültem a földre és csendben gondolkodtam. 

- Jól vagy? - szólalt meg egy lágy hang mellettem. Oda néztem és Kaja ült mellettem

- Igen. Csak kicsit elfáradtam - erőltettem mosolyt az arcomra

- Lizi. Ne hazudj!

- Jó igazából csak Marionetten gondolkodtam.

- Mi van vele? 

- Semmi hagyjuk. Nem fontos - mondtam majd fel álltam 

- Luisee! - nézett fel rám Kaja - Gyanús vagy! 

- Ne aggódj. Komolyan semmi bajom

- De ugye szólsz ha mégis? - állt fel ő is

- Igen.

- Ígéred?

- Ígérem! 

- Akkor jó - majd el sétált a többiekhez akik integettek nekem hogy menyek oda hozzájuk. Már sötét volt ezért tüzet gyújtottunk. 

- Tábor tűzi beszélgetés! Nos akkor Cherri mesélj kicsit magadról! - fordult az új "család tagunkhoz" Luna.

- Nos. Szüleim nincsenek. Ahogy testvéreim se. Egy crabituri kutató intézetben nőttem fel. Olyan 7 éves lehettem mikor megszöktem onnan és találkoztam egy fiúval. Bele szeretem és ő is belém. Egy este megbeszéltük hogy a főtéri szobor előtt találkozunk. Mikor én oda értem ő már ott állt a ködben csak a körvonalai látszottak. Egyre közelebb mentem és láttam hogy mögötte áll még egy nála jóval magasabb vékony férfi. Marionett. A fiú kezeiből és lábaiból is fonalak jöttek ki és a fonalak végét Marionett fogta. Majd mikor meg látta hogy közeledek. Egy hirtelen mozdulattal el vágta a köteleket és a fiú a földre zuhant. Marionett egyik bába volt akit csak azért készített és vitt oda hogy engem meg szerezzen. Viszont ekkor történt meg velem először a faj váltás. Vagyis a teljes énem használni tudtam és le győztem Marionettet. Utána még sokszor jött vissza hogy meg szerezzen magának és jövőt olvassak neki. 

- Tehát tudsz jövőt olvasni? - kérdeztem

- Igen de csak ha ittam a kiszemelt véréből. Akkor viszont az egész életét látom. Az összes változatot amit életében tehet vagy változtatna a halálán. És hát ezért elég sokan vadásznak rám.