22.

Másnap reggel ordibálásra ébredtem. Abban a kis szállóban éjszakáztunk amit Thiela mondott. Tényleg aranyos volt! Mikor kinyitottam a szemem és körbe néztem minden ágy üres volt és az összes párna a földön hevert. Fehér tollak vették körbe őket mint az elesett katonákat a vörösen izzó vér. A kiabálás lentről jött.Fel keltem és komótosan lesétáltam. Ami lent fogadott az teljesen felébresztett! Mindenhol kupi! Az összes inkvizítor valaminek a tetején állt és visongott!
- Mégis mi történt itt?! - kiáltottam mire mindenki elhallgatott és rám nézett.
- Lizi vigyázz ott van egy patkány! - mondta halkan Ai
- És? - kérdeztem mert még mindig nem értettem mire akar kilyukadni
- És olyan undi! - fojtatta Aqua
- Csak azt ne mondjátok hogy az én erős és állítólag bátor harcosaim akik épp készülnek meg menteni a világot, visítva futnak fel az asztal tetejére ha meglátnak egy patkányt!
- Jó akkor nem mondjuk - szólalt meg Liza halkan
- Elizabeth! Hiszen te vadász vagy! Gondolkodás nélkül meg tudsz ölni egy jokert erre össze pisiled magad ha meglátsz egy egeret? - kérdeztem mert nekem ez felfoghatatlan
- Igen! - felette egyszerűen
- Beszari banda! - motyogtam. Megfogtam a patkányt és kiengedtem az ajtón. Mindenki vissza pakolta a bútorokat a helyére és át öltöztek majd reggeliztek. Én nem voltam éhes úgyhogy csak felöltöztem és el mentem hogy megkeressem Thiedát.Órákig kerestem de sehol nem találtam ezért inkább vissza mentem a szállóba.Ahogy ki nyitottam az ajtót tágra nyílt a szemem! Mindenki megkötözve és kés a torkuk előtt! A következő pillanatban valaki előrébb lökött, becsapta az ajtót és elé állt hogy ne tudjak kimenni. Az árnyékból kilépett egy férfi. 
Amikor a fény elérte testét pontosan tudtam hogy kicsoda! Hoszú vörös haj és sovány test! A járása élettelen! A neve pedig : Marionett, a pupettek "apja"! 

A pupettek bábok! Olyanok mint a vudu babák! Marionett készíti őket. Velük öli meg azokat az embereket akik az útjában állnak. Még életemben nem találkoztam vele, de már Lotti mesélt róla. 
- Szóval te lennél a híres Luise! - a hangja édes és hátborzongatóan megnyugtató. Természeténél fogva félelmet kelt benned!
- Igen! Én vagyok! Te pedig Marionett! 
- Á! Szóval már hallottál rólam! Ez igazán megtisztelő!
- Mit akarsz?
- Honnan veszed hogy akarok valamit?
- Mindenki akar valamit! Csak mindenki mást! Te mit akarsz?
- Az most nem lényeges! Na de az amit a király akar! Az sokkal izgalmasabb! Mivel a király téged akar! És a testvéredet! 
- Igen már hallottam róla!
- Szerinted mit adna érted? Ha pénzt kérnék akkor biztosan nagyon sokat adna! Na meg hatalmat is kérhetnék! Vagy akár védelmet a háború idejére!
- De neked nem kell se pénz se hatalom és még a védelem se!
- Ez igaz! Nekem van pénzem! Bármit megtudok venni. Aztán van hatalmam is, mindenki tart tőlem! Védelmem is van, a pupettek akár meg is halnak értem! Nekem ezek nem kellenek!
- Akkor mond mégis mit akarsz tőlem?
- Az első hajszáladat! Tudod csak tied hiányzik a gyűjteményemből! És nagyon szeretném!
- Sajnálom Marionett de nem vagyok bolond! Ha oda adom a hajszálam bábot készítesz ami ugyan olyan mint én! És ha keresztbe teszek neked akkor megölsz! Hülye leszek oda adni!
- Akkor mondom másképp! Vagy ide adod a hajszálat vagy a barátaidat sorban ölöm meg! Választhatsz!
Őszinte leszek. Abban a  pillanatban nem tudtam dönteni. Ezt szégyenlem a legjobban minden közül amit eddigi életemben tettem! Ők el sem gondolkodtak volna egy ilyen helyzetben! De én megtettem. .Végül nem tudom hogy mit választottam volna. Talán magamat! De szerencsére Thieda betörte az ajtót és mindenkit kiszabadított amíg én csak ott álltam egy helyben és bámultam magam elé. Marionett köddé vált és valahogy ezt súgta a fülembe:
- Az hogy nem tudtál dönteni csak azt erősíti meg hogy semmiben sem különbözünk te és én! Ugyan olyanok vagyunk csak én elfogadom te pedig nem! Még találkozunk szépséges Luise! - majd el ment.